Évtizedes vizsgálatok igazolják, hogy a kardiovaszkuláris kockázat csökkenésében az LDL-koleszterin (LDL-C) az elsődleges terápiás lipid cél, amelynek elérésében a statinok az elsőként választandó szerek, szükség esetén ezetimibbel kombinálva. Hosszú távú adásukat csak - nem gyakori - mellékhatásaik korlátozhatják. Ezek közül a legnagyobb gyakorlati jelentőséggel az izomzatot érintő (statin associated muscle symptoms - SAMS=1,5-20%) tünetek állnak. A myalgia a leggyakoribb, főleg a végtagok proximális részén, szimmetrikusan (normál vagy emelkedett CK-szinttel), a tünetmentes myopathia (csak CK-emelkedés észlelhető), myositis (CK>10× ULN) és az igen ritka rhabdomyolysis (CK>50×ULN) előtt. Itt izomfájdalmak mellett myoglobinuria, akut veseelégtelenség is kialakul, ami fatális is lehet. Egyéb mellékhatások (10%) lehetnek általánosak, gasztrointesztinálisak, kialakulhatnak bőrtünetek, impotencia, és álmatlanság. A fokozott hajlam tumoros betegségek kialakulására nem igazolt. Diabetogén hatásuk viszont igen. A statinok továbbá csökkentik a Q10- és D-vitamin-szintet. A mellékhatások kialakulásában potenciális szerepet játszó genetikai tényezőket kutatják, de szerepük még nem tisztázott. Az alábbiakban a szerző ismerteti az egyes mellékhatások gyakorlati jelentőségét, hajlamosító tényezőit, valamint az Európai Atherosclerosis Társaság (EAS) ajánlását a statin okozta mellékhatások kezelési lehetőségeiről. Ismerteti a nem statin kezelés, ezen belül az ezetimib helyét a lipidcsökkentő terápiában.