Bevezetés: Nemzetközi szakirodalmi adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a transzfúziós terápiában folyamatosan nő az ápolók szerepe, amelyet kizárólag komoly szakmai ismeretek és készségek birtokában tölthetnek be. Célkitűzés: A szerzők a transzfúziós terápia gyakorlatának, az ápolók transzfúziós terápiával, valamint saját kompetenciáik meghatározásával kapcsolatos ismereteinek országos szintű feltérképezését tűzték ki célul. További céljuk a hasonlóságok és különbözőségek feltárása volt a kutatás idején hatályos Transzfúziós Szabályzat (2008) előírásainak betartására vonatkozóan. Módszer: A 2014. november 19. és 2015. február 20. közötti intervallumban végzett országos reprezentatív felméréshez saját készítésű kérdőívet alkalmaztak. Az adatgyűjtést papír- és webalapú anonim, önkitöltős, standardizált körülmények között, rétegzett mintavételi technikával végezték. A vizsgált mintába (n = 657 fő) olyan ápolókat vontak be, akik felnőtt fekvőbeteg-osztályon, változó rendszerességgel vettek részt transzfúziós terápiában. A keresztmetszeti kutatás adatait első lépésben leíró statisztikai eljárások segítségével dolgozták fel. Eredmények: Megállapították, hogy a vizsgált minta transzfuziológiával kapcsolatos ismeretei erősen hiányosak (50,72%), az ápolási funkciókat csak az ápolók fele (52,3%) rendszerezte helyesen, és jelentős különbségek voltak a transzfúziós terápia gyakorlatára vonatkozóan is. A vizsgált intézmények túlnyomó többsége rendelkezett saját protokollal, de a betegosztályok mindössze 23,9%-án dolgozott megbízott transzfúziós felelős ápoló. Következtetések: A szerzők a feltárt problémák megoldását az ápolók szakmai felelősségének növelésében, az ápolás vezetőinek a jelenleginél nagyobb mértékű felügyeletében, a megfelelő transzfuziológiai képzés és rendszeres továbbképzés biztosításában látják.