A vonás-agresszió és a költői tudatosság szerepe József Attila öngyilkosságában / Zsédel Krisztina, Gerevich József
Bibliogr.: p. 221. - Abstr. hun., eng.
In: Psychiatria Hungarica. - ISSN 0237-7896. - 2015. 30. évf. 2. sz., p. 210-221.
Bár az utóbbi időben több kutatás is szoros kapcsolatot igazolt az agresszív viselkedés és az öngyilkosság között, ugyanakkor József Attila magas vonás-agressziójára is számos esetből következtethetünk, az eddigi József Attila-kutatások a költő agressziójának témáját nem tették elemzés tárgyává. Tanulmányunkban József Attila magas vonás-agressziójának és tudatos költői magatartásának vizsgálatával arra a kérdésre keressük a választ, hogy a kettő együttesen hogyan járulhatott hozzá a költő öngyilkosságához. József Attila kortársainak visszaemlékezéseiből nyilvánvalóvá válik, hogy a költő életét végigkísérte az auto-, és a heteroagresszió. Rorschach-tesztjének elemzéséből szintén az agressziószabályozás kimunkálatlanságára következtethetünk. Az 1931-es évtől folyó analitikus kezelésében kézzelfogható közelségbe kerülő, jórészt vállalhatatlan emlékei, vágyai hatására - főként életének női szereplőivel szembeni - agresszív kitörései kezelhetetlen mértékűvé váltak. Ezen időszakban készült szabad asszociációs munkái hemzsegnek a durva, inceszt, agresszív megnyilvánulásoktól. Mindezek ellenére verseiben az agressziónak nem találni nyomát - a formai jegyek pontos megtartásával agresszióját kiretusálja a verseiből. Véleményünk szerint a retusálás hátterében tudattalan folyamatok - elementáris erejű kapcsolódási vágya, magánytól való félelme - eredőjeként a "jó költő mítosza" tudatos megalkotásának igénye áll. A spontán alkotási folyamat tudatosra fordulásával a művészet terápiás ereje azonban nem érvényesülhetett. Az analitikus kezelésben felszínre kerülő, szublimálófélben lévő indulatai így visszafordulhattak, és újra sürgetővé, feszítővé válhattak. Véleményünk szerint magas vonás-agressziója és tudatos költő magatartása együttesen hozzájárulhattak életének tragikus végkifejletéhez.