Bár Vincent van Gogh élete, életműve és betegsége az elmúlt évtizedekben kitüntetett figyelmet kapott a szakirodalomban, vonás-agressziójának és öngyilkosságának az összefüggéseit mindmáig nem vizsgálták. Jelen tanulmány a festő öngyilkossághoz vezető útján megfigyelhető prediktív tényezőket követi nyomon a vonás-agresszió tükrében. Az elemzés során biográfiai dokumentumokat, kórtörténeti adatokat, valamint leveleket és korábbi kutatások eredményeit használtuk fel. Az öngyilkosság disztális rizikótényezői között pozitív családi anamnézis, gyermekkori traumák (érzelmi depriváció, a Vincent névvel összefüggő identitás-problémák), csavargó, otthontalan életforma, párkapcsolati kudarcok, valamint rohamokban jelentkező pszichotikus epizódok emelhetők ki. A proximális tényezők közül tragikus barátsága Gauguin-nel (szerelmi frusztráció), Theo öccse házassága (mint veszteségélmény), és az öndestrukcióra való hajlam nevezhetők meg. Mindkét tényezőcsoport a vonás-agresszió kialakulásának útját is meghatározta egyfelől, illetve a vonás-agresszió megnyilvánulásának is tekinthető másfelől. A vonás-agresszió fontos szerepet játszik Van Gogh öngyilkosságában.