A tanulmány négy évszázadot áttekintve mutatja be a pszichiátriai betegek műveinek emancipációját, néhány fontosabb orvos-, kultúr- és művészettörténeti állomását emelve ki a 18. századtól a 21. századig ívelő, e tekintetben rendkívül fontos időszaknak. Foglalkozik azokkal - az elmegyógyászokhoz, illetve kórházakhoz kötődő - gyűjteményekkel, amelyek a művészet-kreativitás-betegség összefüggéseit vizsgáló kutatások nyomán formálódtak. Tárgyalja a képzőművészek és a jelentősebb művészeti mozgalmak pszichózisokat illető változó viszonyulását, és preferenciájukat a pszichotikusok képi világát illetően. Kiemelten elemzi az 1940-es évek közepén megszületett, a Jean Dubuffet francia festő nevéhez kapcsolódó art brut esztétikai kategóriát, vizsgálja a kortárs művészet és az art brut kapcsolatát. Az írás egy-egy jelentősebb art brut kollekció és kiállítás kapcsán néhány klasszikus és kortárs art brut művész munkásságának bemutatására is vállakozik (Adolf Wölfli, Louis Soutter, Aloise Corbaz, August Walla).