Bevezetés: A K-vitamin-antagonista készítmények igen effektívek a tromboembóliás események kivédésére, amennyiben az INR-t stabilan 2-3 érték közé sikerül beállítani. Célkitűzés: Az acenocumarról warfarinra történő váltás esetén az INR-stabilitás vizsgálata. Módszer: Retrospektív adatgyűjtés az ország egész területéről olyan betegeknél, akiknél valamilyen ok miatt váltás történt a K-vitamin-antagonistáknál és a kezelést nem szakította meg LMWH vagy UFH alkalmazása. Eredmények: 2508 beteg adatai lettek összehasonlítva. A betegek 55,1%-ánál a váltás oka INR-instabilitás volt. Ezen betegcsoportban a betegek 27,7%-ának volt terápiás tartományba tartozó INR-értéke az acenocumarol kezelés mellett. Az átlag INR-érték látszólag effektív antikoagulációt mutatott 2,45-nek adódva, de az átlagszórás igen magas 0,96 volt. A iva farinra váltás során a vizsgált betegcsoportban 90,4%-ban sikerült terápiás INR-t elérni úgy, hogy az átlag 2,60 INR-értékhez egy alacsony 0,38-os átlagszórás társult. Következtetések: Az acenocumarolról a warfarinra történő váltás nagyobb INR-stabilitást és magas INR terápiás tartományba kerülést eredményezett azoknál, akiknél a kezelőorvos valamilyen ok miatt a váltás mellett döntött.