Az elmúlt két évtized kutatásainak köszönhetően a súlyosan vérző traumás betegek ellátásában szemléletváltás következett be. Ma már tudjuk, hogy a traumás koagulopátia ("trauma induced coagulopathy" - TIC) független prediktora a rossz klinikai kimenetelnek, ezért az elsődleges ellátás során a definitív vérzéscsillapítás mellett a hemosztázis reszuszcitációja legalább olyan jelentőséggel bír, mint a hipoperfúzió rendezése és az oxigénadósság megszűntetése. Jelenleg a trauma okozta véralvadási zavart egy olyan szindrómának tartják, mely különbözik a sebészi vérzés talaján létrejövő masszív vérzéshez társuló hemosztáziszavartól és kialakulásában multifaktoriális tényezők (konszumpció, acidózis, hipotermia, dilúció) játszanak szerepet. Ezek közül a súlyos szöveti sérülés és a hipoperfúzió okozta endothél aktiváció illetve diszreguláció kiemelkedő jelentőségű. Ezt a balesetet követően azonnal kialakuló véralvadási zavart a megújuló nomenklatúra szerint akut traumás koagulopátiának ("acut traumatic coagulopathy" - ATC) vagy traumás sokk okozta koagulopátiának ("acut coagulopathy of trauma shock" - ACoTS) nevezik. A TIC patomechanizmusának részletesebb megismerése magával hozta a klinikai monitorozásának pontosabb, dinamikusabb igényét is. Mivel a traumához köthető véralvadási zavar esetén a hemosztázis mindhárom alappillére (primer, a szekunder és a tercier hemosztázis) súlyosan károsodhat, ezért a statikus, csak a szekunder hemosztázist mérő, standard plazmatikul tesztek használata mellett, ma az ágy mellett elvégezhető, gyors, teljes vérből végzett viszkoelasztikus tesztek alkalmazását javasolják. Ezen tesztek bevezetése megteremtette a klinikai lehetőségét annak, hogy egy individualizált, az adott véralvadási zavarnak leginkább megfelelő, a betegek aktuális igényeit jobban figyelembe vevő, célvezérelt kezelést alkalmazzunk.