A differenciált hemosztázis elve: a globális és szervspecifikus egyensúlyok fontossága / Fazakas J., Smudla A.
Bibliogr.: p. 7. - Abstr. hun., eng.
In: Aneszteziológia és Intenzívterápia. - ISSN 0133-5405. - 2015. 45. évf. 1. ksz., p. 2-7. : ill.
A mindennapi gyakorlatban a globális hemosztázis eltéréséit vizsgáljuk, mely során mind a hat folyamatot és azoknak a tartalékát kell megítélni: a pro- és antikoagulációt, az aggregációt és anti-aggregációt, a fibrinolízist és az antifibrinolízist. Point-of care eszközökkel diagnosztizáljuk az alvadás, a trombocita aggregáció, a fibrinolízis egyensúlyzavarait, majd a globális egyensúly biztosítása érdekében kezeljük ezt célzottan vér és faktor készítményekkel Szervspecifikus hemosztázis esetén a szervenként heterogenitást mutató kapillárisfelszínre és a vele kapcsolatban lévő vérmennyiségre gondolunk. Értékelése során három tényezőt érdemes mérlegelni minden szerv esetén: a helyi véráramlást, illetve annak változását, a kapilláris primer vagy szekunder hemosztázis függőségét, valamint az antikoagulációs, antiaggregációs és profibrinolítikus folyamatok helyi tartalékát. Az magas véráramlás mindig alvadásgátló hatású, ezért a magas véráramlású szervek kapillárisai primer hemosztázis szabályozottak, mivel itt helyileg alvadásgátlást maga az áramlás helyettesíti. Gyakorlati szempontból a globális hemosztázis területén kialakuló fogyasztás, veszteség alapján észleljük az egyensúlyzavart vagy hiányt, és a klinikum alapján dönthetjük el melyik szerv, milyen mértékben járult hozzá a változáshoz. Az egyensúlyzavar diagnózisát követően a kezelési végpontokat határozzuk meg úgy, hogy a "ne vérezzen, de alvadjon"-on elven túl tekintetbe vesszük az újraegyensúlyozás dinamikus folyamatában a "leggyengébb szerv", valamint a szupportív terápia miatt "legveszélyeztetettebb szerv" kapilláris szintű hemosztázisát is, ennek a szintéziséből kereshető meg egy olyan globális végpont, mely minden szerv szempontjából előnyös.