A nemzetközi irodalomban kétféle elnevezéssel találkozunk a leggyakrabban. A Hypermobilitás Syndroma (HMS) és a Jóindulatú Hypermobilitás tünetegyüttesnek fordítható Benign Joint Hypermobility Syndrom (BJHS) fordulnak elő a legtöbb cikkben. Ízületi hypermobilitásról akkor beszélünk, ha az ízület a fiziológiás mozgáshatárokat lényegesen meghaladja. Generalizált az elváltozás, ha több ízületre is kiterjed. Vizsgálataink során az alsó és felső végtag, valamint a gerinc mozgáshatárait is figyelemmel kísérjük. A syndroma nagymértékben befolyásolja a fiatalok eredményességét egy adott sportágban. Amíg úszásban, ritmikus sportgimnasztikában előny, addig az aszimmetrikus mozgást igénylő sportágakban gyakori sérülések forrása, az eredményességet nagymértékben korlátozó tényező lehet. Vizsgálataim során 1000 sportoló felmérésére került sor az első lépésben. A teljes vizsgálati anyagban 863 férfi és 137 nő szerepel; 96 HMS esete fordult elő, ez 9,6%-ot jelent. Mostohán kezelt területről, a szakmán belül is mellékes, jó néhányszor félreismert elváltozásról van szó. Mindezek indokolják, hogy nagyszámú vizsgálat, majd a kiszűrt egyének folyamatos gondozása megtörténjen. A vizsgálatokat a megyei sportorvosi rendelőben végeztem. A felmérést tanácsadás követi, melyben kitérünk a megfelelő sportág kiválasztására; étrendi és életrendi tanácsokkal látjuk el a sportolót. A ruganyosság érdekében hyaluronsav, az ízfelszínek védelmére porcképző szerek szedése, valamint szakképzett gyógytornász igénybevétele is szükséges.