A SIGNIFY olyan vizsgálat volt, amely nem igazolta a kiinduló pontot képező feltevést. A hipotézis szerint az ivabradinnal történő szívfrekvencia-csökkentés kedvező hatású a mortalitásra és a kardiovaszkuláris események számára szív-elégtelenségben nem szenvedő koronáriabetegeken. Annak folyománya, hogy az eredmények nem vezettek az ivabradin indikációs területének kiterjesztésére. A szerző elemzi, hogy mi a valószínűsíthető oka annak, hogy a gyógyszer, amely az utóbbi évtizedben a kardiológiai gyógyszeres terápia egyik minőségi előrelépését jelentette (SHIFT-, illetve BEAUTIFUL-study), a jelen eredmények alapján nem hozott újabb áttörést. A konklúzió, amely mellett a szerző patofiziológiai alapon nyugvó érveket sorakoztat fel, a következőkben foglalható össze: a célcsoportot tekintve az elvárás megalapozatlan volt, s az alkalmazott dózisok is magasabbak voltak, mint azok, amelyekkel korábban kedvező klinikai tapasztalatokat nyertünk. A SIGNIFY-populáció jelen terápiájában nem létezik az a hiatus, amelyet az ivabradin kitölthetett volna, ezért az elvárás irreális volt.