A súlyos szepszis és a szeptikus sokk az intenzív osztályra felvételre kerülő betegek vezető haláloka. Amennyiben egy szeptikus betegnél miokardiális diszfunkció is kialakul, jelentősen magasabb mortalitási arány észlelhető, mint azon szeptikus betegeknél, akikben nem alakul ki kardiális érintettség. Szepszis talaján kialakuló szívelégtelenség esetén nem megfelelő mértékben emelkedik a perctérfogat. A szeptikus cardiomyopathia nagysága úgy határozható meg korrektül, ha az utóterhelést is figyelembe vesszük, azaz az utóterheléssel összefüggő szívteljesítményt mérjük. A szepszis következtében kialakuló miokardiálís diszfunkció reverzibilis természete a kiváltó kórtan inkább funkcionális, mint anatómiai természetére enged következtetni. Míg a kezdeti hipotézisek a globális miokardiális iszkémia szerepét igyekeztek igazolni, a jelen kutatási eredmények a keringő miokardiális depresszáló faktorok, a nitrogén-monoxid, a sejt kalcium-homeosztázisának kisiklása, a mitokondriumok működési zavara és az apoptosis kórtani szerepét hangsúlyozzák. A szepszis során kialakuló kardiális diszfunkció komplex mechanizmusának fejlődő és gyorsuló megértése a jövőben új terápiás lehetőségeket teremthet. Mindazonáltal további kutatások szükségesek ahhoz, hogy kellően erős evidencia ál jon rendelkezésre ezen kísérleti szerek klinikai körülmények között történő alkalmazására. Aktuálisan a szepszis indukálta kardiális diszfunkció leghatékonyabb kezelése továbbra is a szeptikus forrás eliminálása és adekvát, cél orientált hemodinamikai terápia biztosítása, kiemelt hangsúlyt helyezve a folyadék reszuszcitációra.