A centrális vérnyomás az aorta ascendensben uralkodó nyomás, amely rendkívül fontos fiziológiai paraméterként jellemzi a szív és az aorta közötti hemodinamikai viszonyokat mind szisztoléban, mind diasztoléban. Szisztoléban a centrális RR azt a nyomást jellemzi, amellyel szemben a szívnek a szisztolés ejekció során dolgoznia kell, így a centrális vérnyomás utal a bal kamrai kilökött vérmennyiségre és az afterloadra, jellemzi a szív munkáját és hozzájárul a balkamra-hipertrófia kialakulásához. Diasztoléban a centrális vérnyomás döntő meghatározója a myocardium vérellátásának, a koronáriaáramlásnak. A centrális vérnyomás klinikai jelentőségét egyre inkább felismerjük és egyre jobban hozzáférhetőek azok a noninvazív vizsgálómódszerek, amelyekkel a centrális vérnyomás megmérhető. Ennek ellenére egyelőre még nem tudott elterjedni a mindennapi klinikai gyakorlatban és a nemzetközi guideline-ok is alig vagy egyáltalán nem említik a centrális vérnyomást. A vérnyomáscsökkentők egészen eltérő hatást gyakorolnak a centrális vérnyomásra, ez leginkább a béta-blokkolókra igaz. A klasszikus béta-blokkolók, azáltal, hogy emelik a perifériás érellenállást, kedvezőtlen hatást gyakorolnak a centrális vérnyomásra. Ezzel szemben a vazodilatátor béta-blokkolók, köztük a nebivolol kifejezetten csökkentik a centrális vérnyomást, amely számos előnyös hatásukat megmagyarázhatja.