Az emelkedett éhomi vércukorszint a mikro- és makrovaszkuláris szövődmények fokozott kockázatával jár. A korábbi nagy klinikai tanulmányok igazolták, hogy az intenzív glukózkontroll egyértelműen csökkenti a diabétesz mikrovaszkuláris szövődményeinek előfordulását, ugyanakkor a makrovaszkuláris végpontokra és az ateroszklerózisra gyakorolt hatás kevésbé tisztázott, sőt felmerült az inzulin aterogén hatásának lehetősége is. Az OROGIN-vizsgálat több mint hatéves átlagos követési ideje során a glargin inzulin neutrális hatású volt a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás tekintetében dysglykaemiában szenvedő egyénekben. Az OROGIN-GRACE-tanulmány megállapította, hogy egyrészt a glargin inzulin egyértelmű pozitív hatásokkal rendelkezik az éhomi vércukorszint, a HbA1c-érték, a trigliceridszintek és az ateroszklerózis progressziójára, másrészt az omega-3 zsírsav nincs érdemi hatással a carotis intima-media vastagság (CIMT) progressziójára. Az elsődleges összetett CIMT végpont trend jellegű (p=o,145), a másodlagos végpontok esetében a CIMT progresszió 20%-os, illetve 18%-os szignifikáns csökkenése mutatkozott a glargin javára a standard antidiabetikus kezeléssel szemben (p=0,049, illetve p=o,032). A glargin szignifikáns mértékben csökkentette a mikrovaszkuláris szövődmények (nephropathia és retinopathia) előfordulását a 6,4% vagy afeletti kiindulási HbA1c-értékkel rendelkező betegekben. A vizsgálat további tanulságaként levonható, hogy a minden egy százalékos HbA1c-szint emelkedés a mikrovaszkuláris szövődmények rizikójának egyéb kockázati tényezőktől független, 12%-os emelkedését vonja maga után.