A bronchitis obstructiva gyűjtődiagnózis volt 50 évvel ezelőtt, és ma is az. Többnyire ezt használjuk, ha csecsemő-kisdedkorban megnyúlt kilégzés a vezető klinikai tünet. Régen senkit sem tartottunk közülük asthmásnak, napjainkban pedig túldiagnosztizálunk: azoknál is felállítjuk ezt a diagnózist, akiknél nem az asthma korai megjelenéséről van szó. Hosszú távú prospektív vizsgálatok alapján egyértelművé vált, hogy eltérő feno- és endotípusok állnak a hasonló klinikai tünetek hátterében. Nekünk, magyar gyermek-tüdőgyógyászoknak is törekednünk kell arra, hogy a már megismert fenotípusok szerint eltérő csoportokba soroljuk a hozzánk küldött betegeket, meghatározva ezzel a rövid és hosszú távú terápiás feladatokat.