A krónikus szívelégtelenség (SZE) kiemelkedő szerepet tölt be a kardiovaszkuláris kórképek között, melynek oka elsősorban a magas prevalencia, az életminőségre gyakorolt hatás, a gyakori hospitalizációk, a gyors progresszió és a modern kezelés mellett is igen rossz mortalitási adatok. Az AHA 2013-ban frissített statisztikái alapján a szívelégtelenség prevalenciája 2010-ben a 20 év feletti amerikai lakosság körében 2,1% volt, a mortalitás pedig 50% körül volt. A prevalencia a kor növekedésével párhuzamosan emelkedett, 60 év felett meredeken növekedett előfordulása, (a 70 év feletti lakosság körében már 10%-ot is meghaladta).(2) Jelenleg Európában irányadónak a szívelégtelenség kezelésében az ESC (European Society of Cardiology) 2012-es ajánlása számít, mely iránymutatást nyújt a klinikusnak a szívelégtelenség diagnosztikájára, gyógyszeres és eszközös kezelési lehetőségeire vonatkozóan.