A K-vitamin-antagonista alvadásgátló szerek igen hatékonyak, ennek ellenére alkalmazásuk sok nehézséggel jár. A szűk terápiás tartomány, a gyakori étel- és gyógyszer-interakciók, a jelentős individuális farmakodinámiás és farmakokinetikai különbségek miatt a megfelelő dózis alkalmazása gyakori korrekciót igényel, amelyhez gyakori laboratóriumi ellenőrzésre van szükség. A heparin szintén igen hatékony alvadásgátló, a kis molekulasúlyú heparin (LMWH) mellett kevesebb vérzés szövődmény fordul elő, mint a K-vitamin-antagonisták esetében, de a parenterális alkalmazás miatt kevéssé népszerű. Az ú típusú alvadásgátlók (NOAC) az eddigi klinikai vizsgálati eredmények alapján biztonsággal alkalmazhatók, de adásuk óvatosságot igényel kóros vese- és májműködés esetén, valamint idős korban. Nem igényelnek monotorozást, fix orális dózisban alkalmazhatók, hatásuk gyorsan kialakul, kiszámítható farmakokinetikával rendelkeznek, és nem jelentősek a gyógyszer- és étel-interakciók. Bár a NOAC-ok alkalmazása elvileg nem igényel laboratóriumi ellenőrzést, klinikailag jelentős vérzés esetén szükség lehet rá. Láthatjuk, hogy a terápiás paletta bővülése, hatékony kezelési lehetőségek mellett is igen gondos, egyéni mérlegelés szükséges az adott esetben legmegfelelőbb terápia kiválasztása céljából.