A gastroentero-pancreaticus neuroendokrin tumorok (GEP-NET-ek) a diffúz neuroendokrin rendszerből kialakuló heterogén daganatcsoport. A GEP-NET-ek előfordulási gyakorisága jelentős emelkedést mutatott az elmúlt három évtizedben, amely feltehetően a képalkotó-eljárásoknak és a diagnosztika fejlődésének köszönhető. A molekuláris biológiában bekövetkező előrelépések a terápiás lehetőségek szélesebb tárházát nyitották meg a GEP-NET-es betegek számára. Az eredetileg hormonális tünetek kezelésére kifejlesztett somatostatin analógok esetében nemrég nyert bizonyítást, hogy gátolják a tumornövekedést. Olyan újabb gyógyszerek kerültek forgalomba a progresszív pancreas NET-ek kezelésére, amelyek az érújdonképződést és a mammalian target of rapamycin (mTOR) jelátviteli utakat célozzák, bár ezek szerepe a nem pancreas eredetű NET-ek esetében ellentmondásos. Az alkiláló citotoxikus szerek, mint például a streptozocin és a temozolamid, fontos szerepet játszanak a pancreas NET-ek kezelésében, bár a becsült válaszadási arány széles skálán mozog és kevés még az eredmény a fázis III-as vizsgálatokból. Az elkövetkező néhány évben randomizált klinikai vizsgálatok várhatóak a radioizotópos somatostatin analógok szerepének tisztázására, a személyre szabott kezelések kiválasztásához pedig prediktív biomarkerekszükségesek.