Jelenleg az egyidejűleg alkalmazott kemoterápia/radioterápia az elfogadott standard kezelés a jó teljesítmény státusú, inoperábilis, III. stádiumú nem kis sejtes tüdőrákban (NSCLC) szenvedő betegek esetében. A háromdimenziós kemoradiációs kezdést, vala-mint az intenzitás-modulált sugárterápiát alacsonyabb toxicitásúnak írták le, ami lehetővé teszi a 70 Gy, és afeletti sugárdózisok elérését. Mindazonáltal, a Radiation Therapy Oncology Group 0617-es vizsgálata a közelmúltban azt mutatta, hogy III. stádiumú NSCLC-ben a sugárdózis emelése 60 gy-ről 74 Gy-re, egyidejűleg alkalmazott kemoterápia mellett magasabb toxicitással, és rosszabb túléléssel társult. Az,,egy kaptafára készítés"terápiás megközelítés módosításra szorul, és adaptálni kell az egyes betegek egyedi biológiai/anatómiai jellemzőire, és az adott beteg esetében legmegfelelőbb sugárkezelési módozatokat kell választani. Az Amerikai Radiológiai Kollégium Megfelelőségi Kritériumai specifikus klinikai kondíciókra vonatkozó evidenciákon alapuló irányelvek, amelyeket 3 évente áttekint egy multidiszciplináris szakértői panel. Az irányelvek kifejlesztésének, és áttekintésének része az elérhető szakirodalom részletes áttekintése, és egy jól megalapozott konszenzus-módszer alkalmazása (módosított Delphi-technika) a képalkotó és terápiás eljárások megfelelőségének besorolására. Abban az esetben, ha a megfelelő evidencia hiányzik, vagy nem elég meggyőző, a szakértői véleményeket kell alapul venni a képalkotó-vizsgálat, vagy kezelés ajánlásához.