A kardiovaszkuláris betegségek megelőzésében a klasszikus és új rizikótényezők feltárása bizonyos betegcsoportokban nem elegendő a valódi rizikó megállapítására. A tünetmentes egyének valódi kockázatának felmérésében egyre nagyobb jelentősége van a célszervkárosodás, illetve a tünetmentes érelváltozások kimutatásának. A szaporodó nemzetközi adatok, illetve az ESC 2013-ban kiadott irányelve alapján javasoljuk, hogy a diabetes mellitus legalább egy ismert rizikótényezővel vagy célszervkárosodással társulva, kerüljön az igen nagy kardiovaszkuláris kockázat kategóriába. A már kialakult, de még tünetmentes perifériás verőérbetegség (PAD) megállapítható a boka/kar index (ABI) mérésével. A csökkent (L0,9) ABI érték számos vizsgálatban a fokozott kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás egyértelmű kockázati tényezőjének bizonyult, szűrő módszerként való alkalmazását a legújabb európai és amerikai ajánlások változatlanul tartalmazzák. Javasoljuk, hogy a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően, módosítsuk a PAD szempontjából veszélyeztetett egyének meghatározását: diabéteszes betegekben, illetve 65 éves vagy annál idősebb egyénekben a boka-kar index mérése a rizikóstátustól függetlenül legyen javasolt. A javaslatot, az ÉRV Regiszter eredményei is alátámasztják. 100 431 betegben (43 580 férfi, átlagéletkor: 59,2 év) elvégzett boka/kar index mérés alapján, a perifériás verőérbetegség előfordulása 15,1% volt, 50 év alatti diabéteszes betegekben 14,8% volt a prevalencia. 65 éves vagy idősebb egyénekben 20,2% volt PAD előfordulása, vagyis ebben a korcsoportban minden 5. betegnél kimutatható volt az érbetegség jelenléte. A boka-kar index mérésére változatlanul a Doppler-módszer az ajánlott.