A dolgozat numerikus szív- és testmodell segítségével a szívizom ütésről ütésre tapasztalható repolarizációs diszperziójának (RD) változását vizsgálta, a kamrai akciós potenciál hosszal (APD) kifejezve. A modellben alkalmazott APD tulajdonságokat a normál és szívelégtelenség esetében végzett optikai APD eloszlás vizsgálatok szolgáltatták. Az RD változás következményeit testfelszíni potenciáltérképek QRST integráljával, valamint az ezekből számolt nondipolaritási indexszel (NDI) jellemeztük. A tanulmány második része a QRST integráltérkép, illetve az NDI paraméter meghatározásának zajérzékenységét vizsgálta, ismert nagyságú Gauss-zaj hozzáadásával. Megállapítottuk, hogy az ütésenkénti QRST integrál, valamint NDI változások mértékét leginkább a transzmurális gradiens (TG) határozta meg. A TG csökkenő abszolút értéke növelte a ciklusonként mérhető NDI átlagértékét, illetve az időben véletlen eloszlású NDI csúcsok amplitúdóját. Az NDI fluktuáció mértékét a vizsgált további komponensek (vezetési sebesség, intramurális APD zaj) csak másodlagosan befolyásolták.