Célkitűzések: az emlőrákban való megbetegedés túlélésében szerepet játszó öt pszichoszociális tényező jelentőségének vizsgálata, amelyek a szakirodalomban publikált eddigi adatok fényében relevanciával bírnak e kór alakulása szempontjából. Módszer: félig strukturált interjúk segítségével megpróbáltuk feltárni azokat a stresszkeltő életeseményeket, amelyek hatással lehettek a megkérdezett személyek betegségének kialakulására, illetve azokat a múlt és jelenbeli adott eseményekhez fűződő társas kapcsolatokat, amelyekre a megkérdezettek támaszkodtak betegségükkel szembesülve. Érdeklődtünk továbbá az emlőrákkal való megküzdés módozatai, a veszteségek kontrollhitéről és rákérdeztünk a személyek életcéljaira. Eredmények: megkérdezettjeink többsége szembesült egyfajta stresszor jellegű történéssel, veszteségélménnyel megbetegedése előtt. Egyetlen kivétellel, mindannyian részesültek a társas támogatás valamilyen formájában. A megküzdési stratégiák közül a legtöbben a vallást illetve a spirituális hitben való megnyugvást tartották a legjárhatóbb útnak. Szinte kétharmad részük külső kontrollhitesnek bizonyult és a velük való történéseket felsőbb hatalmaknak, többnyire Istennek tudták be. Életcéljaik középpontjában pedig a család és szeretteik illetve egészségmegőrző-program útmutatásainak követése és ezek általi életstílus-változtatás állt. Következtetések: sikerült kimutatni a vizsgált öt pszichoszociális tényezőnek a szerepét az emlőrákban való megbetegedés túlélésében illetve a betegek életminőségének alakulásában.