A szerző áttekinti az egészségügy finanszírozásának és a magánszolgáltatások szerepének változásait az elmúlt években. Megállapítja, hogy Magyarországon a magánfinanszírozás aránya (38%) európai mércével is magas, és az újabb kutatások szerint ez akár meg is haladhatja a 40%-ot. Ez a jelentős forrás nem jól hasznosul: nincs mögötte szakszerű betegirányzás, nincs érdemi kockázatközösség, magas az Out of pocket finanszírozás aránya. A pénzhiányos és HR (humán erőforrás) hiányos egészségügy esetében megoldás lehetett volna a magánforrásoknak a közellátásba csatornázása, de a Kormány 2015-ben más irányba indult.