Célkitűzés: Irodalmi adatok és saját tapasztalataik alapján értékelni a laparoszkópos reszekció szerepét a vese angiomyolipomák (AML) kezelésében. Betegek és módszerek: A vizsgálatba a PTE Urológiai Klinikán 2004 és 2013 között szövettanilag AML-nek bizonyult eseteket vonták be. Értékelték a betegek demográfiai paramétereit, az alkalmazott diagnosztikus módszereket, továbbá öszszehasonlították a nyitottan, illetve laparoszkópos módszerrel végzett műtétek kimenetelét. Eredmények: A vizsgált időszakban operált vesetérfoglaló folyamatok közül csak tíz esetben volt AML a klinikai diagnózis, de további 26 tumor bizonyult szövettanilag AML-nek. A 11 tűbiopszián átesett beteg közül csak négy esetben igazolta az AML-t a patológiai vizsgálat - őket követték, amíg a többiek műtétre kerültek. Egy kivételével a beavatkozások elektíven, 17 esetben laparoszkópos módszerrel történtek. A laparoszkóppal operált esetekben szignifikánsan magasabb volt a vesemegtartó műtétek aránya. Következtetések: Laparoszkópos eljárással az aktív kezelést indokló angiomyolipomák hatékonyan megoldhatók, miközben az esetek többségében az ép veseparenchyma és a vesefunkció megőrizhető. A betegek profitálhatnak a minimálisan invazív eljárás előnyeiből: rövidebb kórházi tartózkodás, gyorsabb felépülés, szebb kozmetikai eredmény.