A nem specifikikus nyakfájdalom kortól és nemtől függetlenül a népesség nagy részét érinti. A betegség a muszkuloszkeletális szindrómák közül az egyik leggyakoribb. A kórkép érinti a nyaki gerinc ízületeit és az izomzatot is. A kialakulásának hátterében kiemelkedő szerepe van bizonyos hétköznapi tevékenységek okozta mechanikai terhelésnek. A nyakfájdalom vizsgálata során a fő hangsúly ezeknek a terheléseknek a felderítésén, a tartáshiba és a nyaki gerinc aktív mozgásának kvantitásán és kvalitásán van. Emellett a nyak és vállövi izomzat egyensúlyának felbomlása is kiemelkedő szerepű. Az anamnézis és a fizikális vizsgálat klinikai mintákra enged következtetni, melyekhez különböző terápiás modalitások rendelhetők. A kórkép kezeléséhez elegedhetetlen a részletes vizsgálat, mely a terápiás terv alapjául szolgál.