A komplex tumorterápia fejlődése, az onkológiai elveket képviselő és a plasztikai szemléletet is figyelembe vevő sebészet új lehetőségei és elvárásai egyre magasabb követelményeket támasztanak az emlő képalkotó diagnosztikájával és a radiológusokkal szemben. Az új lehetőségek mellett is a röntgen-mammográfia (RM) maradt az emlőt vizsgáló alapeljárás. A daganatok egy része azonban a mammográfiás felvételen rejtve marad, mely részben a denz emlőszerkezet következménye, de a daganat szövettani típusától is függhet. A digitális röntgen-mammográfia a sugárdózis-csökkenés mellett javítja a denz emlő vizsgálatát. A megítélés pontosságát növelő korszerű, digitális vizsgáló módszer a tomoszintézis és a kontrasztanyagos mammográfia. Az ultrahang-mammográfia (UH-M) az RM legfontosabb kiegészítő módszere, új alkalmazásai közül kiemelendő a szonoelasztográfia, mely a szövetek eltérő elaszticitásán alapul, valamint az automata 3D UH. A további, funkcionális és molekuláris információt adó képalkotások közül kiemelendő a mágneses rezonancia mammográfia (MR-M), mely a daganatos elváltozás elkülönítésére, szerkezetének vizsgálatára a legalkalmasabb noninvazív, ionizáló sugárzás nélküli eljárás. Az MR-M az emlőrák kimutatására a legérzékenyebb módszer, az esetek 20-30%-ában terápiaváltoztatást eredményez, denz emlőben is hatékony. Magas szintű evidenciával alátámasztott az emlőrákra veszélyeztetett nők szűrésében való hasznossága. Ígéretes eredmények bizonyítják a terápia hatékonyságának megítélésében betöltött biomarker szerepét. A diffúziósúlyozott MR-képalkotás (DW-MR) a szövetekben lévő vízdiffúziós különbségen alapul, kvalitatív elemzés mellett kvantitatív értékelés is végezhető. A kontrasztanyag-halmozás időbeni módját a dinamikus kontrasztos MR (DCE-MR) vizsgálja, mely főleg a tumor terápiára adott biológiai válasza, a megváltozott perfúziós viszonyok kvalitatív és kvantitatív megítélésére lehet hasznos. Az MR-spektroszkópia (MRSI) biokémiai analízise növeli a gócok karakterizálhatóságát. A vizsgáló módszerek multimodális alkalmazásával egyre jobb analízist végezhetünk, melyet a növekvő statisztikai értékek hitelesen szemléltetnek, de egyik képalkotó vizsgálat sem elég specifikus arra, hogy minden szempontból pontos szövettani értékelést adjon. A képalkotó módszerek által vezérelt mintavétel citológiára vagy hisztológiára teszi pontossá a diagnózist. A technikai fejlődés, az új képalkotó eljárások és a radiológus jártassága, a multidiszciplináris együttműködés növeli a diagnózis pontosságát és az egyénre szabott kezelés hatékonyságát.