A szulfanilureavegyületek hosszú ideje a 2-es típusú diabetes vércukorcsökkentő kezelésének alapgyógyszerei. Az inkretin mechanizmusú antidiabetikumok megjelenésével azonban időről időre felmerül, van-e helye továbbra is e gyógyszercsoportnak napjaink terápiájában. A szerző áttekinti a szulfanilureák általános hatástani jellemzőit, s a Magyarországon forgalomban lévő második generációs származékok főbb sajátosságait. Kitér az inkretin hatású szerek, elsősorban a dipeptidil-peptidáz-gátlók és a szulfanilureák különbségeire. Megállapítja, hogy amint azt a legújabb kezelési irányelvek is tükrözik, a szulfanilureáknak ma is helye van a vércukorcsökkentő kezelésben, bár az inzulinszekretagóg szerek között a korábbinál hátrébb szorultak. Rendelésük esetén fontos a megfelelő készítményválasztás - rendezett vesefunkció esetén elsősorban gliclazid vagy glimepirid adása -, a cukorbeteg megfelelő edukálása, valamint a kívánt anyagcserehatást biztosító legkisebb dózis választása.