Az ALR fehérje egy igazi misztikum. A fehérje egy hosszabb, 22 kDa-os és egy rövidebb, 15 kDa-os formában létezik. A hetvenes években részleges hepatectomián átesett állatokban fedezték fel és kizárólag a májregeneráció egyik kulcsfehérjéjének tartották. A 2000-es évek elején kiderült, hogy a "hosszú" forma a mitokondriális intermembrán terében lokalizálódik és kisméretű fehérjék mitokondriális importjának és oxidatív foldingjának kapcsolt folyamatában vesz részt. A rendszer szubsztrátjai között több, alapvető mitokondriális folyamatokban nélkülözhetetlen fehérje megtalálható, ezért az ALR génjében bekövetkező mutációk mitokondriális rendellenességekhez vezethetnek. Az ALR "rövid" formája az emlősök szervezetében szekretált extracelluláris növekedési faktorként funkcionál, és változatos módokon képes elősegíteni a hepatocyták védelmét, regenerációját és proliferációját. A közelmúltban előállított kondicionális ALR-mutáns egereken nyert eredmények arra utalnak, hogy fontos szerepet kaphat az alkoholos és nem alkoholos steatosis kialakulásában is. Tekintve, hogy számos, májat érintő elváltozás során megváltozik szérumszintje, ígéretes markermolekula-jelölt a laboratóriumi diagnosztikában.