A végstádiumú veseelégtelenség kialakulásában a hypertonia (27%), a cukorbetegség (40%) és ezek következményes szív-ér rendszeri szövődményei vezető szerepet játszanak, azonban létrejöttében a vesét primeren károsító tényezők (például glomerulonephritis, tubulointerstitialis nephritis, obstruktív uropathia, analgetikumnephropathia, policisztás vesebetegség, autoimmun kórképek) is kóroki faktorként szerepelnek. Veseelégtelenségben szenvedő betegek mortalitását az aritmiahajlam fokozódása jelentősen rontja, amelyet az intermittáló volumenterhelés, a metabolikus eltérések, a renalis vérszegénység mellett a szívizomzatban bekövetkező strukturális és elektromos változások, valamint gyulladásos mechanizmusok egyaránt magyarázhatnak. A konvencionális hemodialízis mellett megjelent egy új vesepótló kezelési forma, a hemodiafiltráció, amelynek alkalmazásával - az úgynevezett konvektív transzport révén - a mortalitás csökkenthető. Feltételezik, hogy ennek hátterében a malignus szívritmuszavarok gyakoriságának csökkenése áll. Jelen munkában a szerzők - a végstádiumú vesebetegek aritmogenezisében szerepet játszó tényezők mellett - összefoglalják azon diagnosztikus és terápiás lehetőségeket, amelyek segítségével a ritmuszavarok előrejelzése, megelőzése és gyakoriságuk mérséklése lehetővé válhat.