Az asthma bronchiale világszerte, így hazánkban is komoly kihívás mind az egészségügy, mind a nemzet-gazdaság szempontjából. A betegek száma rohamosan növekszik, végleges gyógyulást adó módszer pedig továbbra sem áll rendelkezésre. Ezért is kiemelkedően fontos, hogy akármilyen időtartamban is szükséges egy gyógyszert alkalmazni, akár pár hónapig, akár évekig, a legkiemelkedőbb hatás mellett a legminimálisabb mellékhatásokkal lehessen számolni, valamint a lehető legkönnyebb legyen az alkalmazás. Nyilván az utóbbi tekintetében a tablettás megoldás a legegyszerűbb, azonban asztma esetében az űrtechnológiát továbbra is az inhalátorok jelentik, éppen ezért a használhatóság kritikus kérdés. Ugyancsak fontos számunkra, hogy milyen szemcseméret érhető el egy adott technológiával, képes-e az eszköz olyan területekre is eljuttatni a gyógyszert, amely sokáig nehezebben elérhető volt, itt elsősorban a kislégutak jelentettek nehézséget. Mindezek alapján a már évek óta jól ismert és sikerességét számtalanszor bizonyított, HFA hajtógázos adagolószelepes inhalátorban alkalmazott ciklezonidot szeretném jelen publikációban elemez-ni, az elmúlt évek irodalmi adatainak tükrében.