Az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt az asztma bronchiáléban szenvedő betegek száma a világon és Magyarországon is. Ma az asztma kezelésében a gyógyszerek aeroszol formában történő bevitele a kezelés legelterjedtebb módja. Az aeroszol gyógyszerbevitel akkor a leghatékonyabb, ha a megfelelő gyógyszer és gyógyszermennyiség a légutakban a megfelelő helyre jut. E cél elérése összetett feladat, mely széles spektrumú kutatási és fejlesztési területeket jelöl ki. E kutatások szerves része a belélegzett aeroszolok légúti transzportjának és kiülepedéseloszlásának jellemzése. Jelen munka fő célkitűzése a normális légzésfunkció melletti (jól kontrollált asztmában szenvedő betegek) aeroszol gyógyszerbevitel tanulmányozása és a gyógyszerbevitel-optimalizáció irányvonalainak tervezése, mérések és numerikus modellek segítségével. Vizsgálatunkban 17 önkéntesen spirometriás mérést végeztünk (PDD-301/sh típusú Piston márkájú spirométerrel), majd ezt követően rögzítettük a különböző ellenállással rendelkező inhalációs eszközökön keresztül is a belégzést jellemző légzésfunkciós adatokat. A tanulmány során összefüggéseket vezettünk le a hagyományos spirometriás, és az inhalációs eszközön át történő légzést jellemző paraméterértékek között. A spirometriás vizsgálat során mért releváns légzési paraméterértékeket és három kiválasztott ICS-LABA kombinált gyógyszer részecskeméret-eloszlásait bemenő adatokként használva, a Sztochasztikus Tüdőmodell segítségével meghatároztuk e gyógyszerek légzőrendszeri kiülepedéseloszlását. A modell segítségével kiszámítottuk a regionális kiülepedési frakciókat és vizsgáltuk, hogy a légutakon belül milyen mennyiségű gyógyszer jut adott célterületre és mennyi azon kívül. Eredményeink alapján a vizsgált gyógyszerek hatékony kiülepedése egyénfüggő, de az eredmények rendkívül érzékenynek mutatkoztak a célterület és a hatékonyságot leginkább jellemző releváns paraméterek (pl. a célterületen kiülepedett tömeg vagy a célterületen és az össz felületen kiülepedett tömegek aránya) kiválasztására is. A számítások eredményei ugyanakkor rávilágítottak az egyénre szabott gyógyszerválasztás, illetve a gyógyszerbeviteli légzési mód optimalizációjának lehetőségére és fontosságára is. Valamint módszert dolgoztunk ki annak eldöntésére, hogy egy adott beteg mely porinhalátort nem képes megfelelő erővel megszívni.