A terhesség alatti rossz asztmakontroll súlyos anyai és magzati szövődmények rizikófaktora. A hialuronsav számos betegségben a szöveti fibrózis potenciális perifériás vér markere, elősegíti az eozinofil sejtek túlélését, és szerepe van mind az asztmás légúti gyulladásban, mind a fiziológiás terhességi változásokban. Asztmával szövődött terhességben a hialuronsavat még nem vizsgálták. Asztmás betegekben mértük a perifériás szintjét (N=52; asztmás terhes (AT) N=16; asztmás, nem terhes (MIT) N=36), és elemeztük az asztmakontrollal való kapcsolatát. A hialuronsav szérumszint alacsonyabb volt AT betegekben ANT betegekhez képest (27 (24,7-31,55] vs. 37,4 (30,1-66,55] ng/ml, p=0,006); a különbség trend szintjére csökkent az életkorra adjusztálás után (p=0,056). A hialuronsav szint az ANT csoportban pozitívan korrelált a légúti áramlási ellenállással (r=0,467; p=0,004), és negatívan korrelált az Asztma Kontroll Teszt (ACT) összpontszámmal (r=-0,437; p=0,01); ezek az eredmények az életkorra adjusztálás után is szignifikánsak maradtak. ROC analízissel elemeztük a hialuronsav lehetséges szerepét az asztmakontroll megítélésében. 37,4 ng/ml vágóponttal a hialuronsav alkalmas volt az ACT >-20 (kontrollált betegek), illetve <20 (nem-kontrollált betegek) elkülönítésére az ANT-csoportban 0,826 hatékonysággal (AUC, 95% Cl: 0,69-0,97; p=0,001), és a teljes asztmás betegcsoportunkban 0,78 hatékonysággal (AUC, 95% Cl: 0,65-0,92; p = 0,0009). A perifériás hialuronsav az asztmakontroll markere lehet, mivel szintje korrellál a légúti áramlási ellenállással, és jó szenzitivitással felismeri a nem megfelelő asztmakontrollt. Asztmás terhesség során a hialuronsav szint csökkenése a terhességi immuntolerancia jele lehet.