Az elmúlt időszak kutatásai jelentős változást hoztak a szkizofrénia terápiájában. A szkizofréniát ma fázisokra bontható idegfejlődési betegségként fogjuk fel. A fázisokat a tünetek sajátos konstellációja jellemzi, melyek eltérő patofiziológiai folyamatokon alapulnak, és eltérő terápiás beavatkozásokat igényelnek. A kezelés fókusza a prevenció irányába tolódott el - az időben alkalmazott, megfelelő minőségű kezeléssel a progresszió megakadályozható. Ezzel párhuzamosan a "palliatív" kezelési megközelítés helyett a funkcionális javulás és a felépülés került előtérbe, hiszen az időben elkezdett intervenciókkal a kimenetel jelentősen javítható. A közlemény a szkizofrénia fázisainak jellemzőit és azok terápiás konzekvenciáit tekinti át.