Az ateroszklerotikus érbetegségek progressziójának lefékezésében és megállításában az antilipidaemiás kezelési módszerek fejlődése döntő szerepet játszik. Az elmúlt 2 évben az előző konszenzus konferencia óta eltelt időszakban is újabb epidemiológiai intervenciós vizsgálatok igazolták az erélyes lipidcsökkentő kezelés eredményességét. A minél alacsonyabb koncentrációjú LDL-koleszterin szérumszint, mint terápiás cél számos oldalról újabb bizonyítást nyert. Koronarográfia során alkalmazott intravaszkuláris ultrahang módszerével az ateroszklerotikus plakkok finom változásai is kvantitatíve követhetők. A legerősebb statinkezelés alkalmazásával mintegy 2 éves időtartam során igazolni lehetett az ateroszklerózis regresszióját is, amely mérföldkőnek tekinthető az érelmeszesedés elleni küzdelemben. Mindezek mellett nagy epidemiológiai vizsgálatok metaanalízise igazolta az alacsony LDL-koleszterinérték prioritását a jelenleg is bizonytalan, de kétségtelenül fontos szerepet játszó pleiotróp hatások mellett. A fentiekre alapozva ajánlásainkban, megerősítést nyertek az igen nagy kockázatú kategória eddig opcionálisan alkalmazott célértékei, amely szérum koleszterin esetén 3,5 mmol/l, az LDL-koleszterin vonatkozásában pedig 1,8 mmol/l. A nagy kardiovaszkuláris kockázatú betegek egy jelentős részében a célértékek csak a rendelkezésre álló antilipidaemiás gyógyszerek ésszerű kombinációjával biztosíthatók. A mindennapi gyakorlat visszaigazolta e kombinációk eredményességét, amelyek további meg-erősítést nyerhetnek a folyamatban lévő keményvégpontú klinikai vizsgálatok által. Az ateroszklerózis intravaszkuláris ultrahanggal történő követése felvetette annak szükségességét, hogy az LDL-koleszterint a kezdeti, kiindulási, kezeletlen állapotban mért értékhez képest legalább 50%-kal szükséges csökkenteni ahhoz, hogy az ateroszklerózis folyamata leálljon. Ezt a szempontot ajánlatos a betegek kezelésénél figyelembe venni, de az eredményesség záloga egyértelműen a terápiás célérték tartós biztosítása.