A béta-blokkolók a legtöbbet használt gyógyszerek közé tartoznak a kardiovaszkuláris farmakoterápiában. A béta-blokkolók az iszkémiás szívbetegség, a szívelégtelenség és az aritmiák kezelésének egyik legfontosabb pillérét jelentik. A 90-es évek közepén a béta-blokkolók elsőként választandó szerek voltak az esszenciális hipertónia kezelésében is. Később, az újabb szerek megjelenésével bővült az első vonalbeli kezelésként alkalmazható gyógyszerek sora. Az elmúlt évek nagy hipertóniavizsgálatai, amelyek a konvencionális (béta-blokkoló és/vagy diuretikum) és az újabb gyógyszeres kezelést (Ca-antagonista, ACE gátló, ARB) hasonlították össze, egyre több kétséget ébresztettek a béta-blokkolók preventív hatásait illetően. Ennek eredményeként az angolszász országok ajánlásaiban a negyedik vonalba "száműzték" a béta-blokkolókat, ugyanakkor az európai (és magyar) ajánlás változatlanul nem tesz különbséget az első vonalbeli szerek (beleértve a béta-blokkolókat is) között, de a béta-blokkolók adását a hipertónia melletti kísérő betegségek fennállásához köti. A centrális vérnyomás jelentőségének egyre jobb megismerése és a noninvazív mérési technikák elterjedése segíthet a különböző béta-blokkolók hatásainak a megértésében és átrajzolhatja a kezelés alapelveit.