A jelen tisztázatlan egészségpolitikai környezetben számos egészségügyi vállalkozás vezetője számára nehezen értelmezhető a kormányzat egészségpolitikai szándéka a magán egészségügyi szolgáltatások tárgykörében. Jelen tanulmány a magánszolgáltatókat osztályozza strukturális szempontból, megvizsgálva, hogy mely típusokban van fejlődési potenciál, mind befektetési, mind egészségpolitikai oldalról. Megvizsgáljuk azokat a fő karakterisztikai elemeket, amelyekre alapozva a közjót is szolgálhatja a magánegészségügy, illetve melyek okoznak kontrollálandó igazságtalanságot és hátráltatják a tiszta versenyt, a társadalmi fejlődést - az egészségi állapot és a vállalkozás szempontjából. A tanulmány leszögezi, hogy a magánegészségügy szerves és fontos része a hazai és bármely európai egészségügyi rendszernek. Megfelelő szabályozással, hasznos és fontos egysége az egyre növekvő társadalmi igényeknek. Nem drasztikus szélsőséges kijelentésekkel és elképzelésekkel, hanem megfelelő finom szabályozással el lehet érni, hogy a magán ellátás valóban a közjót is szolgálja, és hozzáadott értéket biztosítson együtt élve, összefonódva az állami egészségügyi ellátórendszerrel.