A kivizsgálásra kerülő tüdőrákos betegek sok esetben gyenge funkcionális állapotúak, jelentős légúti kalibervesztéssel járó COPD-jük van. A tervezett opus bizonyos betegnél csak akkor végezhető el, illetve a posztoperatív szövődmények rizikója akkor csökkenthető, ha preoperatív légzésrehabilitációs kezelésen átesnek. A légzésrehabilitációs kezelés során ki kell használni a metabolikus, szív-érrendszeri, izmokra és légzésmechanikára terjedő kedvező hatást, növelni az aktivitásszintet. A légzésrehabilitációs programot egy team kell hogy végezze (rehabilitációs orvos, gyógytornász, dietetikus, pszichológus). A posztoperatív rehabilitáció kapcsán szintén növelni tudjuk az aktivitási szintet, fókuszálni tudunk a légzésmechanika javítására és felismerhetjük az esetleges posztoperatív szövődményeket. Preoperatíve a betegek állapotfelmérése komplex módon kell hogy történjen, a légzésfunkciós paraméterek közül a FEV1-t és diffúziós kapacitást és a spiroergométeren meghatározott maximális teljesítőképességet is az ajánlásnak megfelelően figyelembe kell vennünk. A tüdőrák aktív kezelésében, a kemo- és sugárterápia, az opushoz kapcsolódó neoadjuváns és adjuváns terápia kapcsán is gondolnunk kell a légzésrehabilitációra. Ennek időzítését, a program részeit és az időtartamát azonban pontosan meg kell határoznunk, hogy a kívánt hatást érjük el és ne ennek ellenkezőjét.