Az OPNI Valláslélektani Pszichiátriai Osztálya különböző vallású és spirituális irányzathoz tartozó közösségek pszichiátriailag megbetegedett tagjainak gyógyítását vállalta fel. A korszerű pszichiátria háromdimenziós munkáját - biológiai terápia, szocioterápia és pszichoterápia - egy negyedik területtel, a spirituális élet bevonásával egészítettük ki. Az osztályt a terápiás közösség elvei szerint szerveztük. A munkánkat először szinte megbénította az a fogalmi és életfelfogásbeli zűrzavar, ami rögtön a kezdetben az osztályon kialakult. Ez lehetetlenné tette mind a kliensek egymással való kapcsolatát, mind a szocioterápiák és pszichoterápiák megfelelő végzését. Kikerülhetetlen feladatunkká vált így egy közös nyelv és értékrend alapjainak kimunkálása. Ezt a közös nevezők keresésének módszerével értük el. Két fő gyökértényezőt találtunk: az egyik az emberképünk lényegére, a minket mozgató fő törekvésre vonatkozott, a másik cselekedeteink minősítésének alapjára, az értékrendünkre. Az elsőt az ember belső és külső életében egyaránt megjelenő fejlődésvágyában és közösségérzés szükségletében találtuk meg. Az osztályon minden viselkedés értékmérőjévé a segítést, a fejlesztést, a közösségi hasznosságot tettük. A továbbiakban ezek lettek megbeszéléseink viszonyítási koordinátái, melyek a pszichoterápiás munkát és a terápiás közösségi életet lehetővé tették.