A krónikus obstruktív tüdőbetegség hörgőtágító kezelésében az anticholinerg terápia bevezetése az 1980-as években mérföldkőnek számított. Ehhez kapcsolódóan a rövid hatástartamú antikolinerg+béta-mimetikum (ipratropium bromid+fenoterol) kombinált terápia általánosan elfogadottá vált. 2001-2002 óta a hosszú hatású antikolinerg tiotropium meghatározóvá vált a COPD kezelésében. A hosszú hatástartamú béta-mimetikumok (LABA) alternatív lehetőségei (formoterol, szalmeterol) is jelentős lehetőségnek bizonyultak és a tiotropium, valamint LABA-k kardiális mellékhatásainak kihangsúlyozása nagy betegszámon végzett klinikai vizsgálatok során megcáfolásra került. Az inhalatív kortikoszteroid (ICS) bevezetése a COPD exacerbációs rátát vissza tudta szorítani. Az ICS-nek LABA-val való kiegészítése a megfelelő hörgőtágító hatást is biztosította. Az utóbbi években az új, hosszú hatástartamú antikolinerg (LAMA) terápiák megjelenése, mint a glycopyrronium- és aclimidium bromide a tiotropium mellett jelentősen színesíti a képet. Újabb lehetőségként a hörgtágító hatás, az életminőség javítására, és az exacerbációk számának a csökkentésére LAMA+LABA kombinációt vezetnek be. Bizonyos súlyos kórképekben az ICS+LAMA+LABA együttes alkalmazása is felmerül. A COPD terápiájának beosztása eddig a légzésfunkciós értékeken alapult. 2011-től a nemzetközi COPD (GOLD) és a bevezetésre váró új magyar ajánlás azonban már a légzésfunkción túl az exacerbációs rátát és az életminőséget is figyelembe véve A-D stádiumot határoz meg, és ehhez rendel személyre szabott terápiát.