A moralitás fejlődésének, a belső tekintély kialakulásának folyamata kezdettől fogva egyik központi kérdésköre volt a pszichoanalitikus gondolkodásnak. Jelen írásunkban a felettes-énre vonatkozó újabb elképzeléseket is tárgyaljuk. Olyan kísérleti eredményeket, klinikai megfigyeléseket ismertetünk, amelyek a hagyományos freudi felettes-én koncepciót megkérdőjelezik. Az agresszorral való azonosulás, mint a felettes-én kialakulásának előfeltétele, mára csak az egyik lehetőséggé vált. A moralitásért felelős belső struktúra kiépülése az ödipális kor lezárulása előtt létrejön. Ez a fejlődés részben a konfliktusok területén kívülre esik. Az egészséges korai személyiségfejlődés természetes jellegzetességei, mint a reciprocitás szabálya a csecsemőkori interakciókban és a szociális referencia, korai morális motívumoknak tekinthetők. A csecsemőkutatás mellett a kötődés-elmélet és a modern én-pszichológia is hozzájárult ahhoz, hogy a gyerekkori moralitás fejlődésére vonatkozó elképzelések tovább módosuljanak és gazdagodjanak.