Az emlőbesugárzás az emlőrák kuratív ellátásának része. Emlőbesugárzáskor a legnagyobb gondosság esetén is felmerül az egészséges szerveket (rizikószerveket) terhelő, korai (radiodermatitis, pneumonitis) és késői (tüdőfibrózis, subcutan fibrosis, lymphoedema, teleangiectasia, zsírnekrózis, iszkémiás szívbetegség, második malignoma) szervkárosodást okozó sugárexpozíció. A szövődmények jelentkezése függ a védendő szerv besugárzással terhelt volumenétől, dózisától, a frakciódózis nagyságától és a sugárkezelés egyéb jellemzőitől, a rizikótényezőktől, a beteg életkorától, gyógyszeres kezelésétől, egyéni sugárérzékenységétől. Ma már általános a kíméletes, egyénre szabott úgynevezett "konformális"sugárkezelés alkalmazása, míg a radioterápia további individualizálását, a rizikószervek jobb védelmét különféle technikai újítások segíthetik. Legfontosabbnak a védendő szerveknek a besugárzás megkezdése előtti dózis becslését tartjuk, amely szükség esetén különleges megoldásokkal általában javítható.