A XXI. századot jellemző modernizációs törekvések ellenére, a legtöbb szociális intézményben a rendelkezésre álló jó infrastrukturális feltételek ellenére az tapasztalható, hogy a szexualitás kérdése az intézményekben még mindig tabutéma. A szexuális életre való nevelés, a párkapcsolatra való felkészítés nem épül be a rehabilitációs folyamatba, a mindennapi feladatok közzé. Jelenleg Magyarországon nem létezik rendszerszerű szexuális felvilágosítás a fogyatékos emberek számára sem intézményi keretek között, sem azon túl. A bentlakásos intézményekben nincs egységes, írásba foglalt stratégia, mely a szexualitás kérdéseiben iránymutatást adna a szakemberek részére, és információt nyújtana a kliensek, hozzátartozók számára. Megvizsgálva a témával kapcsolatos szakirodalmakat megállapítható, hogy számuk igen csekély, és azok elsősorban az értelmi sérültekre fókuszálnak. Továbbá az is tény, hogy az intézményekben dolgozó szakembereket (szociális munkásokat, ápolókat, gyógypedagógusokat) képző, felsőfokú képzést nyújtó intézmények semmilyen e témát érintő képzést, kiváltképpen a fogyatékosokra vonatkozóan, még érintőlegesen sem nyújtanak, így természetesen a közöttük dolgozó szakemberek ilyen szakmai ismeretekkel nem rendelkeznek.