Bevezetés: Az elmúlt évtizedben drámai változásokat tapasztalhattunk a Clostridium difficile-fertőzések epidemiológiájában. Célkitűzés: A szerzők arra a kérdésre kerestek választ, van-e különbség a két, felső gastrointestinalis bejuttatási módszer eredményessége között. Módszer: 100 ml szűrletet 15 esetben nasoduodenalis szondán keresztül adtak be, 15 esetben pedig nasogastricus szondán keresztül. Az elsődleges gyógyulási ráta alatt az esetek azon hányadát értették, ahol a tünetek megszűntek a széklettranszplantáció után és nem tapasztaltak recidívát sem. Másodlagos gyógyulási ráta alatt pedig a betegek azon arányát értelmezték, akiknél egy ismételt beavatkozás után szűntek meg a panaszok és nem tapasztaltak recidívát a következő hat hétben sem. Eredmények: Nasojejunalis szondát használva az elsődleges sikerráta 100%-os volt. Nasogastricus szondát használva az elsődleges sikerráta 80%-os, a másodlagos sikerráta 93,3%-os volt. Összességében a felső gastrointestinalis rendszeren keresztül végzett széklettranszplantáció elsődleges gyógyulási rátája 90,0%, a másodlagos gyógyulási ráta 96,7% volt. Következtetések: A széklettranszplantáció igen hatásos módszer, különösen a terápiarefrakter esetekben