Bevezetés: A 2-es típusú cukorbetegség kezelésében a gyógyszeres kezelés mellett döntő jelentősége van a betegoktatásnak. Célkitűzés: A szerzők arra a kérdésre kerestek választ, hogy a 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknek nyújtott csoportos edukáció fejt-e ki pozitív addicionális hatást a cukorháztartásukra és életvezetésük egyes jellemzőire. Módszer: A beavatkozással nem járó vizsgálatba 18-75 év közötti betegeket vontak be. Az edukált betegeket a betegedukációt biztosító centrumok, a kontrollbetegeket a hagyományos cukorbeteg-tanácsadást végző centrumok vonták be a vizsgálatba. Eredmények: Kiinduláskor az edukációs csoport betegei fiatalabbak voltak, rövidebb volt a diabetesanamnézisük és jobb vércukorháztartással rendelkeztek. A kontroll- és az edukációs csoportban a HbA1c változása -1,41% vs. -1,23% (p = 0,277), az éhomi vércukorszinté -1,89 mmol/l vs. -1,88 mmol/l (p = 0,854) volt. A postprandialis vércukorszintben a kontrollcsoportban lehetett szignifikánsan nagyobb csökkenést kimutatni: (-2,88 mmol/l vs. -2,26 mmol/l; p = 0,010). A kontrollcsoport betegeinek testtömegindex-értéke lényegében változatlan maradt, míg az edukációs csoporté szignifikánsan csökkent. Az edukációs csoportban az 1. és a 3. edukációs alkalom között nőtt az önellenőrzési napok száma és a betegek fizikai aktivitása. Következtetések: Az induláskor meglévő különbségek valószínű magyarázata, hogy az edukációs csoportokba a fiatalabb, motiváltabb, jobb anyagcsere-állapotban lévő betegek léptek be. Az edukáció a vércukorháztartásban nem, de a testtömegindexben kedvező változással járt együtt. Az edukált betegek körében javuló önellenőrzési aktivitást és több testmozgást lehetett kimutatni.