A szív- és érrendszeri kockázat becslésére korábban kialakított rendszerek (Framingham, SCORE) mellett elfogadottá vált, hogy az összes ismert rizikófaktort figyelembe kell venni (L. Reynod?s Score), és megfelelően, a célérték eléréséig kezelni. A rizikófaktorok összességét globális kardiometabolikus kockázatnak nevezzük. Az V. Konszenzus Konferencia megerősítette és kibővítette a korábban (IV. Konszenzus Konferencia) definiált globális kardiometabolikus kockázat egyes tényezőit. Ennek megfelelően nagy kockázatúnak tekintendő az egyén, ha legalább három hagyományos kockázattal (dohányzás, hasi elhízás, hipertónia, hypercholesterinaemia és/vagy magas LDL-C, alacsony HDL-C) bír, és legalább egy jelen van az egyéb, "reziduális" kockázati elemek közül: szénhidrátanyagcsere-zavar (IFG vagy IGT), emelkedett éhomi vagy posztprandiális trigliceridszint, magas húgysavszint, alvási apnoe, krónikus obstruktív pulmonális betegségek (COPD), erektilis diszfunkció (ED), abban az esetben is, ha a rá jellemző SCORE-érték kisebb mint 5%. A "reziduális kockázatok" közé sorolható még: az inzulinrezisztencia (clamp, HOMA), a gyulladás (hsCRP), a protrombotikus állapot jelzői (fibrinogén, PAI-1, homocisztein), az apoB, Lp(a). Lp-PLA2, és az apoAI is.