Az urogenitális daganatok esetében is alkalmazható az a dogma, hogy az egymástól eltérő szövettani rákvariánsok genetikailag eltérő daganatokat jelentenek. Ennek alapjait a veserákok esetében már ismerjük, míg a prosztata- vagy a húgyhólyagrák esetében még nem. Ugyanakkor az a szabály is bizonyítást nyert, hogy egy daganat szövettani alcsoportja molekuláris patológiai értelemben további alcsoportokra bomlik. Ennek legszebb példái a vese világossejtes carcinomája, a prosztata adenocarcinomája vagy a húgyhólyag tranzicionális sejtes rákja. Ezek az ismeretek segítenek a patológiai differenciáldiagnosztikában, a betegségek prognózisának megbecslésében, de alkalmat adhatnak arra is, hogy a ma alkalmazott terápiákat célzottabban használjuk vagy új molekuláris terápiás lehetőségeket vizsgáljunk. A daganatok molekuláris klasszifikációjának felfedezése más daganatok esetében (leukémia, tüdőrák) jelentősen növelte a daganatos betegek életkilátásait, és az várható, hogy hasonló hatással lesz az urogenitális daganatok esetében is.