Bevezető, ajánlás - Megannyi kérdés, melyeket a képalkotás területén a közelmúltban lezajlott robbanásszerű változások tesznek jogossá, időszerűvé. Mindez különösen fontos gyermekek esetében, hiszen ezek a vizsgálatok nagyrészt sugárterheléssel és/vagy altatással, kontrasztanyag adásával járnak, ami fokozottan indokolttá teszi a körültekintő megfontolást. A kérdések felvetése, a képalkotó vizsgálatok indikálása elsősorban a klinikusok feladata. Természetesen a jó kérdéshez elengedhetetlen a diagnosztikus lehetőségek minél sokrétűbb ismerete. Az újabb és újabb képalkotó módszerekből, technikákból az adott esetben legpontosabb választ adó kiválasztása, a vizsgálatok legalkalmasabb sorrendjének meghatározása és a vizsgálatok interpretációja a radiológus feladata. Ehhez elengedhetetlen a számára a lényeges anamnesztikus adatok, korábbi képalkotó eredmények ismerete. A vizsgálatokat szerencsés esetben gyermekradiológusok végzik, de szerte a világban, így Magyarországon is ez a feladat gyakran általános radiológusokra hárul. Szoros együttműködés klinikus és radiológus között egymás szakterületének minél alaposabb megismerése nélkül lehetetlen feladat. A mind szélesebb körben elterjedő képarchiváló rendszer, a PACS (Picture Archiving Communication System) lehetővé teszi, hogy a klinikusok is kényelmesen, saját számitógépükön megtekintsék a vizsgálati anyagot. Ez egyrészt nagyszerű lehetőséget kínál a mielőbbi megfelelő terápia kiválasztására, az ismeretek bővítésére, másrészt azonban komoly veszélyeket rejt magában. Tovább csökkenti a semmivel nem pótolható személyes konzultációt, növeli a téves interpretáció előfordulását.