A glukokortikoszteroidokat már 1948. óta használjuk gyógyászati célokra. A szisztémás kezelések számos szervrendszert érintő mellékhatásai pedig az 1960-as évekre ismertté váltak. Napjainkban is széleskörűen alkalmazzuk a glukokortikoidokat autoimmun, gyulladásos, allergiás megbetegedésekben, lymphomában, szervtranszplantációk után. Gyakorlatilag minden sejtben található glukokortikoid receptor, mely magyarázza a sokrétű mellékhatásprofilt. Legjellemzőbbek az immunszuppresszióhoz társuló fokozott fertőzéshajlam, az osteoporosis, myopathia, cardiovascularis hatások, diabetes mellitus, cataracta, glaucoma, jellegzetes bőrelváltozások, gastrointestinalis szövődmények és neuropszichiátriai tünetek. A mellékhatások gyakorisága, súlyossága függ az alkalmazott dózistól és a terápia időtartamától. Súlyos mellékhatások már közepes (5 mg prednisolon/nap vagy ekvivalens) dózis három hónapos alkalmazásával kialakulhatnak. Így amennyiben hosszabb távú, legalább közepes dózisú glukokortikoid-kezelés bevezetése szükséges, a betegeket rendszeresen kontrollálni kell, a mellékhatásokat keresni szükséges, és indokolt a belgyógyászati, endokrinológiai gondozásba vétel is. Amennyiben pedig alternatív terápiás lehetőség is elérhető, célszerű a kedvezőbb mellékhatás profilút választani.