Célkitűzés: Az idült veseelégtelenség rontja a krónikus szívelégtelenség lefolyását és növeli halálozását. Mivel nem sok az adatunk arra nézve, hogy ez a társbetegség mennyire befolyásolja a defibrillátorral kombinált- vagy defibrillátor nélküli szív-reszinkronizációs kezelés kimenetelét, célul tűztük ki a reszinkronizációval kezelt veseelégtelen betegeink halálozásának és klinikai kimenetelének elemzését. Betegek és módszerek: Hatvan reszinkronizációs kezelésben részesült beteg adatait elemeztük retrospektív módon (életkor: 58,1+-11,7 év; férfi/nő arány: 4:1, idült veseelégtelenség: 22 fő, 37%). A bal kamrai ejekciós frakció és a NYHA funkcionális státusváltozását 9,6+-3,0 hónap eltelte után elemeztük, míg az összhalálozást és az éves kórházi kezelések átlagos számát három év utánkövetés után értékeltük. Eredmények: Kiinduláskor a veseelégtelen betegcsoport gyakrabban részesült defibrillátorral kombinált reszinkronizációs kezelésben (73 vs. 45% p <0,05). A veseelégtelen betegek halálozása számottevően magasabb volt (61 vs. 17% p =0,007). A magasabb halálozási rizikó előrejelzői az idült veseelégtelenség (HR 5,30; 95% Cl 1,94-14,4; p =0,001), a vérszegénység (HR 4,58; 95% Cl 1,58-13,2), a pítvarfibrilláció (HR 2,85; 95% Cl 1,07-7,43) és a reszinkronizációt megelőző kórházi kezelések száma (HR 1,55; 95% Cl 1,27-1,88) voltak. Következtetések: Adataink arra utalnak, hogy a reszinkronizációra kerülő betegek között az idült veseelégtelenek lényegesen rosszabb klinikai állapotban vannak és hosszú távú halálozásuk is magasabb még annak ellenére is, hogy nagyobb arányban részesülnek defibrillátor beültetésben.