A szisztémás sclerosis (SSc) szisztémás autoimmun kórkép, amely érinti a bőrt, a perifériás és viscerális ereket, a belső szerveket. Tekintettel arra, hogy nincs a betegség diagnózisát egyértelműen megerősítő vagy kizáró diagnosztikus teszt, az utóbbi időben több klasszifikációs kritériumrendszer kifejlesztésére történtek próbálkozások azon célból, hogy javítsák a gyakorlatban alkalmazott 1980-as American College of Rheumatology (ACR) klasszifikációs rendszer érzékenységét. Az 1980-as kritériumrendszer elsősorban a hosszabb betegségfennállású, definitív SSc-os betegeket vette figyelembe, ugyanakkor a korai stádiumban lévő betegek és a limitált cutan SSc-sal bíró betegek mintegy 20%-a nem felelt meg a kritériumoknak. A SSc-ra vonatkozó ismereteink bővülésével szükségessé vált egy új klasszifikációs kritériumrendszer kidolgozása, amit az ACR/European League Against Rheumatism (EULAR) közös munkája hozott létre 2013-ban. Ebben meghatározták, hogy amennyiben a betegnél proximális sclerodermás bőrmegvastagodás áll fenn, akkor a beteg SSc-nak tekintendő. Amennyiben ez nem teljesül, akkor 7 egyéb tünetet vettek figyelembe (eltérő súlyozással): az ujjak bőrének megvastagodása, ujjbegy laesio, teleangiectasia, kóros körömágy kapilláris pattern, interstitialis tüdőbetegség és/vagy pulmonalis artériás hypertonia, Raynaud pnehomen és SSc-specifikus autoantitestek. Ezek alapján az új ACR-EULAR klasszifikációs kritériumrendszer szenzitivitása a validálás során 0,91-nek, specificitása 0,92-nek bizonyult, ami messze meghaladja az 1980-as rendszer érzékenységét, ezáltal szignifikánsan több beteg diagnosztizálására adva lehetőséget a gyakorlatban.