Az emlődiagnosztika fejlődése, a szűrővizsgálatok elterjedése miatt egyre gyakrabban kerülnek felfedezésre nem tapintható emlődaganatok. Az elmúlt öt évben 830 emlőműtét kapcsán szerzett tapasztalatainkról számolunk be. A praeoperativ pontos diagnosztika (mammographia, emlő-ultrahangvizsgálat, MRI, aspiratiós cytologia, core-biopsia, vacuumasszisztált core-biopsia) során igazolt emlődaganat, valamint malignitásgyanú (microcalcificatio, szerkezeti torzulás) miatt végzett műtétek során az előzetes jelölés utáni excisio kiemelkedő jelentőségűvé vált. Retrospektív feldolgozás során megállapítottuk, hogy az emlőműtétek 36,9%-a ma már úgynevezett nem tapintható elváltozás miatt történik. A nem tapintható elváltozások esetén is törekszünk pontos praeoperativ hisztológiai mintavétel elvégzésére, amely segíti a korrekt műtéti terv felállítását. Anyagunkban nem tapintható elváltozás esetén az elváltozások 78%-ában sikerült biztos szövettani diagnózishoz jutni. Vacuumasszisztált core-biopsia megjelenésével kevesebb lett az indeterminált képletek miatti sebészeti beavatkozás. Várhatóan a később benignusnak bizonyuló elváltozások miatt elvégzett excisiók száma további csökkenést fog mutatni. A resectiós szélek intraoperativ radiológiai vizsgálata segíti a definitív műtét végzését. Specimen-mammographia, specimen-ultrahangvizsgálat a mindennapi gyakorlatunk részét képezi. Végleges szövettani vizsgálat után kiemelkedő jelentőségű a megfelelő ép resectiós szél megléte, amelynek hiánya esetén reexcisiót, szükség esetén a műtét kiterjesztését tartjuk indokoltnak. A sebészi resectiós szél elégtelensége miatt mintegy 5,5%-ban végeztünk reoperációt. T1 tumorméret esetén, illetve a T2 tumornagyságú esetek nagy részében sentinelnyirokcsomó-vizsgálatot végzünk, hogy a felesleges axillaris blokkdissectiót elkerüljük.